Az egymásba vetett bizalom fontosságát hangsúlyozta ünnepi beszédében a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter az 1956-os forradalom 70. évfordulója alkalmából tartott emlékünnepségen a Műegyetemen csütörtökön.
A tárcavezető azt mondta, hogy a diktatúrák mindig azoktól félnek a legjobban, akik másokban is megbíznak, akik körül közösség formálódik. Ezért is igyekezett minden autoriter politika viszályt szítani az emberek és a közösségek között – tette hozzá.
Tarr Zoltán kijelentette: 1956 októberében az emberek hirtelen megszólították, meghallgatták egymást, ráébredtek arra, hogy nincsenek egyedül. Visszatért a diktatúra által elrabolt bizalom – hangoztatta.
Úgy folytatta, 1956. október 22-én nem szűntek meg a viták, nem vált mindenki egyformává, hanem annál valami sokkal nagyobb, sokkal fontosabb történt: a magyar fiatalok meghallgatták egymást, megbíztak egymásban, kiálltak egymásért.
A miniszter szavai szerint most ismét eljött az idő, „hogy egyszer s mindenkorra szakítsunk mindazzal, ami nem a bizalmat építi, és visszatérjünk október 22. iránymutatásához”.
„Van mit tanulnunk a bizalomról 2026-ban” – mondta.
Tarr Zoltán közölte, hogy hetven évvel ezelőtt a kényszerhallgatás megszűnt, a felszabadultság pedig nyomban követeléseket szült: egyebek mellett a szovjet csapatok kivonulását, valódi választást, szabad közéletet követelték, és azt, hogy a nemzet visszavegye saját kezébe a sorsát. Emellett a mindennapi élet igazságosságára vonatkozó követeléseket is megfogalmaztak, többek közt a munkások béréről és a gazdálkodók helyzetéről – fűzte hozzá.
A miniszter hangsúlyozta, a szabad és élhető ország három nagyon fontos feltétele együtt jelent meg ’56-ban: a nemzet függetlensége, a közélet szabadsága és az emberi élet méltósága.
Beszélt arról is, hogy 1956 néhány nap alatt leleplezte a huszadik század legnagyobb politikai hazugságát. Moszkva ugyanis felszabadítóként hivatkozott önmagára, de Budapest utcáin „a világ végre meglátta a szovjet hatalom valódi arcát.”
„Ötvenhat öröksége azt a felelősséget rója ránk, hogy nevükön nevezzük a dolgokat. A megszállást nem hívhatjuk felszabadításnak, az agressziót nem nevezhetjük békének, az alávetettséget nem nevezhetjük szuverenitásnak” – mondta, hozzátéve: ez a lelepleződés ötvenhat jelentősége.
Tarr Zoltán hangsúlyozta: 1956 nem csupán arról szólt, hogy a nemzet kik ellen lázad, hanem a szabad Magyarországról is. A szabadság nem önbíráskodás, nem új önkény – húzta alá, megjegyezve: az embernek joga van ahhoz, hogy saját országában ne féljen, munkájának legyen becsülete.
A miniszter azt mondta: a haza függetlenségét, a szabadságot és minden ember méltóságát akkor tudják megőrizni, ha a mindenkori hatalom, a közélet szereplői újra és újra kiérdemlik az emberek bizalmát.
Charaf Hassan egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora azt mondta, 1956 a műegyetemi identitás része. „Elődeinktől nemcsak egyetemet, hanem szemléletet is kaptunk” – fogalmazott. Hozzátette: az egyetem lényege ma is az, hogy olyan hely legyen, ahol szabad kérdezni, ahol a vitának értelme és értéke van, és ahol mindenki a közösség részének érezheti magát.
A rektor emlékeztetett arra, hogy hetven évvel ezelőtt a Műegyetemről indult „az a néma menet, amelyből estére forradalom lett.”
Felidézte azt is, hogy 1956. október 30-án megalakult a Műegyetemi Oktatók Forradalmi Bizottsága, amely segítette a hallgatók törekvéseit, sőt a forradalom leverése után az oktatók saját pénzükből fogadtak ügyvédet a letartóztatott hallgatók számára. A tagok közül később sokakat elítéltek, nyugdíjaztak, elbocsátottak, voltak, akik csak a rendszerváltást követően térhettek vissza a katedrára – ismertette.
Charaf Hassan közölte: a forradalmi bizottság tagjainak nevét ma emléktábla őrzi az egyetem udvarán, hiszen „tetteikkel, erkölcsi tartásukkal példát mutattak.” A rektor jelezte azt is, hogy a forradalom hetven éves évfordulója alkalmából az egyetem készített egy filmet, amely hamarosan elérhetővé válik az interneten, emellett kiállítás is nyílt az intézményben.
A rektor kitért arra is, hogy a Műegyetemen felhalmozott mérnöki tudás az elmúlt évek nagy nemzeti kihívásaihoz is hozzájárult. Szavai szerint az itteni tudás olyan nemzeti ügyeket támogat, amelyek meghatározzák Magyarország versenyképességét, biztonságát és fenntartható jövőjét.
Jeszenszky Sándor egykori műegyetemi mérnökhallgató és 1956-os nemzetőr azt mondta, a forradalom idején úgy érezték, tehetnek valami olyat, ami a fejlődés irányába viszi az országot. „Ami nekem egy életre megmaradt ötvenhat tapasztalatáról, az, hogy létezhet egységes magyar nemzet politikai, vallási, származási megkülönböztetések nélkül” – hangsúlyozta, hozzátéve: amiért akkor harcoltak, mára elérhető valósággá vált.
Szalai Adrián pozsonyi jogászhallgató arról beszélt, hogy 1956-ban a fiatalok nem tudhatták, mit hoz a holnap, mégsem voltak hajlandók beletörődni az elnyomásba. „Egyetlen dolgot tudtak: hogy a szabadságért érdemes harcolni akkor is, ha bizonytalan a jövő” – fogalmazott.
Wagner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke azt mondta, a mérnököknek nem csak a veszélyek elhárításában, hanem az ország jövőjének kialakításában is szerepet kell kapniuk. A döntések előkészítésekor szükség van a mérnöki tudásra – mutatott rá.
Az emlékünnepségen részt vett Magyar Péter miniszterelnök is.
A műsor után a résztvevők koszorút helyeztek el az egyetem 56-os emléktáblájánál, és ezt követően a Bem József térre induló fáklyás felvonulással folytatódott az ünnepségsorozat.
