Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a Gyulai Törvényszék az öthónapos kislányát különös kegyetlenséggel meggyilkoló békési férfit csütörtökön. Az ítélet nem jogerős.
Az elsőfokú ítélet szerint a férfi legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételesen szabadlábra a fegyházból; tíz évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, és megszüntették szülői felügyeleti jogát a kislánnyal egyidőben született iker kisfiú gyermekével szemben.
A vádlott és ügyvédje enyhébb büntetésért és a különös kegyetlenséggel történő minősítés megváltoztatásáért kért fellebezést. A másodfokú eljárás lefolytatásáig a férfi – akit fokozottan szuicid hajlamúként tartanak nyilván a börtönben – letartóztatásban marad.
A büntetlen előéletű férfi 2024. szeptember 10-én este 21 óra 38 perckor maradt egyedül iker kislányával, a kisfiút nehézlégzés miatt ekkor vitte el a mentő az édesanyával együtt. Az akkor öthónapos kislány – aki az anya vallomása szerint nyugodt baba volt, szinte sosem sírt – vélhetően azért, mert éhes volt, sírni kezdett. A férfi labilis idegállapotú volt, több kapcsolatból korábban három gyermeke született, valamennyit bántalmazta, mert nem bírta elviselni a sírást, a zajt.
Bár volt elkészített tápszer, ahelyett, hogy megette volna a gyermeket, megpróbálta elcsendesíteni. A nyomozás során és az első bírósági tárgyaláson tett vallomásai számos ellentmondást tartalmaztak, a férfi olyat is mondott, hogy a gyermek leesett az ágyról, hogy többször eldobta magától, illetve megpróbálta nyakába téve megnyugtatni, és onnan esett arccal előre a földre.
A kislány fején igazságügyi szakértők nyolc külsérelmi nyomot és hat belső elváltozást találtak, a fejet ért legalább tíz behatásból – vélhetően ököllel történő ütésből – kettő közepes vagy súlyos erősségű volt.
Az apa megpróbálta felhívni a másik gyerekkel kórházban lévő feleségét, két videót küldött a kislányról, majd kihívta a mentőket, akik megállapították, hogy a csecsemő a klinikai halál állapotába került.
Az egyik helyszínen lévő mentőápoló a bírósági tárgyalás során elmondta, az apa „egyáltalán nem volt pánikban, nem sírt”, önmarcangolásra utaló jelet nem mutatott.
A kislányt körülbelül egy óra alatt a helyszínen sikerült újraéleszteni, ahogy állt helyre a keringés, úgy vált láthatóvá egyre több külsérelmi nyom. A csecsemő szeptember 12-én oxigénhiányos agykárosodás, heveny agyvizenyő, agykárosodás és egyéb sérülések miatt a kórházban elhunyt.
Az ügyészség különös kegyetlenséggel, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberöléssel vádolta az apát.
A kirendelt védőügyvéd gondatlanságból elkövetett emberölés minősítést kért, hangsúlyozva, hogy a férfi nem megölni, csak elhallgattatni akarta a gyereket; enyhítő körülményként hozva fel az apa nehéz gyermekkorát. Az elkövetőt állítása szerint gyerekkorában verte az apja.
A vád és a védelem is enyhítő körülménynek hozta fel, hogy a férfi labilis idegzetű, személyiség- és visszatérő hangulati, depressziós zavarban szenved.
A feleség tanúvallomásában kitért rá, hogy ő mindössze annyit vett észre, hogy voltak napok, amikor férje magába forduló volt, de szerinte csak azért állította magáról, hogy pszichopata, hogy féljenek tőle. „De nem félt tőle senki”
– mondta.
A feleség azt is elmondta, hogy a férfi nem akart gyereket, és nem is volt igazán kapcsolata az ikrekkel – ahogyan a korábbi kapcsolataiból született négy fiával sem – „egyáltalán nem foglalkozott velük, a nevüket sem tudta”.
A férfi az eljárás során részben beismerte tettét, de az eljáró bíró az ítélethirdetéskor megjegyezte, hogy még az utolsó szó jogán sem tanúsított semmilyen megbánást.
